A sisakvirág (Aconitum) a boglárkafélék (Ranunculaceae) rendjébe tartozó, lágy szárú fajokat magába foglaló nemzetség. Rendszerezésük vitatott, némelyek 60, mások 350 fajt sorolnak ebbe a nemzetségbe.

Fő elterjedési területük az északi-féltekére esik és egybeesik a poszméhek (Bombus) elterjedési területével, mivel a speciális virágot csak ezek a fajok képesek beporozni. Főleg magashegységekben fordulnak elő, a Kárpátokban is több, egymáshoz nagyon hasonló fajuk él.

Termetes, akár az egy méteres magasságot is elérő évelő növények. Leveleik szórt állásúak, tenyeresen osztottak, vagy szeldeltek. Virágaik zigomorfak, a nemzetség nevét adó sisak a színes csészelevelek összenövésével jött létre. A siakban két hosszú nyelű mézfejtő van. A bibék a porzóknál egy héttel később érnek, ez meggátolja az önbeporzást. A poszméhek az alsóbb, idősebb virágokat termékenyítik meg először, majd a felső virágokat meglátogatva vesznek fel új virágport.

A Farkasölő sisakvirágok nevüket a virág alakjáról kapták: a csészelevelek összenőttek, és összeborulva valóban sisak alakot formáznak. Gyógynövények, de mivel erősen mérgezőek hatóanyagukat mesterségesen vonják ki.

A sisakvirágok közül talán a legkevésbé feltűnő: a kék virágú fajok igazi díszei a hegyi réteknek, a méregölő sisakvirág tömött fürtjei pedig nyíltabb helyeken virágoznak. Az árnyas bükk-és gyertyán erdők talaján nehezen vehetők észre halovány, laza fürtben álló virágai-mintha csak a beeső fény csalóka foltjai lennének. A levelek tenyeresen osztottak, hosszú nyélen ülnek. Magán a száron nincsenek igazi levelek, csak apró murvalevelek övezik gallérként. A virágok megnyúltak, hosszabbak,mint amilyen szélesek, hosszú kocsányon ülve alkotnak virágzatot. Termése tüszőcsokor. Üde lomerdőkben találkozhatunk vele június és július heteiben. Az összes többi Aconitummal egyetemben védett; eszmei értéke 2000 forint.